Vagyis mit, hogyan, mivel együnk
Évek óta naponta eszünk, gondolhatnánk hát, hogy profik vagyunk benne. Végülis ennyi gyakorlattal… Ismerjük már magunk, tudjuk mitől fáj a poci, mitől fújnak a szelek. Kialakultak már rég étkezési szokásaink, hozzuk gyerekkorból, vagy a haveroké ragadt ránk, netán tudatosan alakítottuk meggyőződésünk szerint. Szóval jól van az úgy, minek változtatni.
Aztán lassan kezdenek mindennapjainkba kúszni azok a dolgok, amik miatt sóhajtva mondjuk, „hát, nem vagyunk már húszévesek”. Egyre több a pirula az éjjeliszekrényen, hisz öregszünk… A korral jár, rántjuk meg a vállunk – már ha még meg tudjuk.
Pedig az öregedéssel járó betegségek ellen lehet tenni, méghozzá fiatalkorban. Persze, ha már nyakunkban a málha, akkor is könnyíthetünk rajta, csak amikor készen áll rossz szokásaink emlékműve, nehezebb lebontani, mint építés közben, vagy mintha neki se láttunk volna. Az időskori problémák nagy része megelőzhető. Hogyan? Megfelelő táplálkozással.
Akkor nézzük, mit takar ez a megfelelő. Azt, hogy összhangban van testünk játékszabályaival, szervezetünk működésével. Kezdjük az alapokkal. Tudom, tudom, hogy ezt mindenki tudja, de sajnos mégsem. Vagy legalábbis lehet, hogy tudja, csak sejtelme sincs róla.
Amikor eszünk, akkor megrágjuk a falatot, lenyeljük, az bekerül a gyomorba, majd onnan a vékonybélbe, aztán a vastagbélbe, végül a végbélbe, és elérkezik a könnyebb-nehezebb búcsú ideje. Látszik, hogy emésztőrendszerünknek vannak szakaszai. Ezek a szakaszok nem azért különülnek el egymástól, hogy az anatómusok több jópofa latin névvel dobálózhassanak, hanem mert mindnek külön feladata van, amire szakosodott. Ahhoz, hogy mindegyik tegye a dolgát, egyrészt megfelelő alapanyagot kell kapnia, másrészt hagyni kell, hogy elvégezze a teendőit.
Vegyük először a hagyjuk, hogy tegye a dolgát részt. Emésztőrendszerünk nem véletlenül tagolt. Minden szakasznak más és más, az előzőére épülő feladata van. Ha valahol valami borul, akkor már nehéz jól kijönni belőle. Mondjuk a száj feladata az aprítás, és a falat nyállal keverése. Beszédes az őrlőfogaink neve, mert tényleg annyira apróra kéne őrölnünk az ételt, mint amennyire a malomkövek őrlik a lisztet. Ha itt ez nem történik meg, a későbbi szakaszokon az emésztőenzimek nehezen férnek a nagyobb darabok belsejéhez. A gyomornak bizonyos idő kell a bekerülő anyagok feldolgozásához. Ez fajtánként más és más, mondjuk egy nehéz étel esetén akár hat óra is lehet, egy kis gyümölcsnél pedig elég fél-egy óra. Ha nasizunk, és nem várjuk ki, míg a gyomor végzett, akkor ott a dilemma, hogy még nyammogjon rajta, vagy különböző emésztettségű keveréket küldjön tovább. Egyik sem jó.
Térjünk át a megfelelő alapanyag kérdésére. Ehhez tudnunk kell, hogy a különféle tápanyagokat más-más enzimek segítségével emésztjük, és ezek más-más közegben működnek. A szénhidrátok emésztéséért felelős enzimek lúgos közeget kívánnak, míg a fehérjéket emésztők savasat. Ha valami olyat eszünk, amiben ez a két elem nagyjából egyenlő arányban van jelen, akkor főleg a vékonybelünknek okozunk fejtörést, hogy most akkor melyikhez lásson hozzá. Érdemes egyszerre olyan ételt fogyasztani, amiben az egyik vagy a másik van túlsúlyban.
A megfelelő alapanyag kérdéséhez tartozik az is, hogy mit együnk inkább. A szervezetünk üzemanyaga a szénhidrát, ez az nálunk, ami az autónak a benzin. A szervezetünk építőkövei a fehérjék, ez olyan, mint az autónak az alkatrészek. Ahhoz, hogy kocsikázzunk, főleg üzemanyag kell, alkatrész ritkábban és kisebb mennyiségben. Ugyanez van nálunk is, a mindennapi működésünkhöz főleg szénhidrát kell, fehérje csak jóval kevesebb. Csecsemőkorban van szükségünk a legtöbb alkatrészre, akkor gyarapszunk a legnagyobb ütemben. A csecsemő jó esetben anyatejet kap, az a legideálisabb összetételű táplálék számára, és azt láthatjuk, hogy még az anyatejben is hétszer több a szénhidrát, mint a fehérje.
Szervezetünk számára tehát az az ideális, ha jól megrágunk minden falatot, étkezések között hosszabb szüneteket hagyunk, vagyis semmi nasi, egy alkalommal vagy szénhidrátdús, vagy fehérjedús fogást választunk, és összességében főleg szénhidrátot fogyasztunk. Ezek mellett még érdemes szem előtt tartani, hogy a különböző gyümölcsök egymással vagy másfajta étellel keverve hajlamosak az erjedésre, a fehérjedús ételek nagy mennyiségben pedig a rothadásra. Tehát gyümölcsből egyszerre egyfélét önmagában, fehérjét pedig egyszerre csak keveset együnk.